Ha valaki úgy dönt, kutyát vesz magához, talán nem is gondolja, hogy egy imádnivaló kis szőrgombóc - azon túl, hogy tényleg nagyon aranyos - mennyi feladatot is fog jelenteni az elkövetkező hónapokban a számára. A kölyökkutya neveléssel kapcsolatban természetesen számos kérdés felmerül, amihez - el nem hanyagolható módon - a szobatisztaságra nevelésének kérdése is szorosan kapcsolódik. Ez utóbbi egy igen fontos lépés a kölyökkutya életében. Türelmet, következetességet és megfelelő módszereket igényel.
Természetesen nem mindegy, hogy egy kölyökkutyát igyekszünk szobatisztaságra nevelni, vagy netán egy felnőtt példány esetében kényszerülünk ugyanerre; hiszen egy kiskutya határozottan könnyebben formálható “anyag”, mint egy már kifejlett eb. Ugyanakkor nem árt, ha néhány dologgal tisztában vagyunk, mielőtt nekiállnánk kutyusunk ez irányú oktatásának.
Természetesen egy három hónaposnál fiatalabb kölyökkel is feszegethetjük a “hova szabad pisilni, hova nem szabad” kérdéskört, ugyanakkor sokat még nem érdemes tőle várnunk, hiszen 12 hetes korukig a kutyák még nem képesek szabályozni a záróizmaikat. Emellett minél kisebb a kutyus, annál sűrűbben kell majd ürítenie, így nem árt ezt is figyelembe venni, ha szeretnénk, hogy ne legyen tele a lakás folyton kisebb-nagyobb meglepetéscsomagokkal!
Éppen ezért legyünk következetesek! Ne a kölyökkutyát lássuk édes kis Gizmóból szörnyecskévé átalakulni, hanem fogjuk magunkat és a kutyus 3 hónapos kora előtt 1-2 óránként, 3 és 6 hónapos kora között 2-3 óránként, 6 hónapos korban 4-5 óránként vigyük őt szabad térre, vagy tegyük rá egy kutyapelusra, ahol könnyedén elvégezheti a dolgát.
Amennyiben felnőtt kutya lesz a család új tagja, vagyis egy idősebb kutya szobatisztaságra nevelése a cél, akkor ott nem a sűrű ürítési inger okozhat problémát, hanem a kutya már kialakult szokásai. Ha a kutya addig csak kertben, vagyis a szabadban élt, akkor ahhoz szokott hozzá, hogy nagyrészt bárhol, bármikor és bárhová végezheti kis- és nagydolgát, így, bár egy 1 évesnél idősebb eb akár 8 órán keresztül is vissza tudja tartani ingerét, a szokás hatalma miatt sajnos bizony a lakásban is úgy érezheti, neki mindent szabad ezen a téren. Nagyfokú türelemre és kitartásra lesz szüksége annak tehát, aki egy felnőtt kutyát igyekszik szobatisztaságra nevelni.
Ennél csak akkor lehet nehezebb a helyzet, ha menhelyről fogadunk örökbe egy kutyust, aki a nap nagy részében addig valószínűleg egy ketrecbe volt zárva, így még csak lehetősége se volt fekvőhelyétől távolabb elvégezni a dolgát. Ebben az esetben is legyünk tehát türelmesek, mert a legtöbbször habár nagyon hálás a menhelyről elhozott kutyus, bizony időbe telhet neki amíg az új ház szabályait megérti és megtanulja. Természetesen ilyenkor is erőszakmentesen és következetesen tanítsuk a kutyát.
És itt szeretnánk kihangsőlyozni az erőszakmentes tanítás primátusát, hiszen sokan úgy gondolják, azzal taníthatják meg a leggyorsabban és leghatékonyabban új kölyök- vagy felnőtt kutyájuknak a szobatisztaságot, ha a kósza pisikbe és kakikba belenyomják a fejüket. Ez egyrészt igen drasztikus eljárás, másrészt cseppet sem célravezető; még akkor sem, ha a kedvencünk csak percekkel előtte végezte el számunkra nem preferálható helyre a dolgát, hiszen még így sem lesz semmi fogalma arról, hogy miért is bánunk vele hirtelen ilyen durván.
Mikor jön el az ürítés ideje?
Ahogyan fentebb már említettük, kölyökkutya esetében fontos, hogy rendszeres időközönként olyan helyre vigyük, ahol szabad ürítenie. Viszont van négy tevékenység, ami után (de akár előtt is) sűrűn jelentkezik ürítési inger a négylábúnál.
Akinek van kutyája, nagyon jól tudja, hogy ezek közül az evés az egyik ilyen tevékenység. A táplálék elfogyasztása utána nem sokkal a legtöbb eb indul is a fűbe, hogy dolgát végezze, vagy ha ezt nem teheti meg, a gazdi viszi ki a lakásból, hogy ezt megtehesse.
A másik olyan tevékenység, ami vizelési, vagy székelési ingert válthat ki a kutyából, az a játék. Játszadozás közben természetesen jobban mozognak a belek, mint nyugalmi állapotban, ami azt eredményezi, hogy a játékot követően neki bizony félre kell vonulnia egy rövidke időre.
Ami az ürítési ingerrel kapcsolatban szintén a mozgáshoz köthető, az a séta. Ám ha sétálni visszük kedvencünket, korántse vegyük biztosra, hogy csak és kizárólag a gyaloglás befejezését követően fog üríteni a kutyus, így mielőtt elindulnánk, mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy van nálunk legalább egy kutyapiszok zacskó. Nagy valószínűséggel szükségünk lesz rá.
Végezetül pedig az alvás az, ami előtt, de főleg után a kutya úgy érezheti, muszáj elvégeznie a dolgát.
Persze, minden kutya más és más, így a lakásban tartott ebek esetében az a legcélravezetőbb, ha a gazdi rendszeresen feljegyzi, hogy az ő kedvence általában mikor végzi kis- és nagydolgát. Ezzel a módszerrel jobban megismerkedhetünk kutyusunk biológiai órájával, és nem kell majd minden egyes ürítés előtti másodpercet ébresztőcsörgésként megélnünk, hanem már a ketyegésből is tudni fogjuk: hopp, eljött az idő!
A cikket hamarosan folytatjuk!